Zala megye

Zalaszentjakab község Nagykanizsától északkeletre

15 km-re, a nagykanizsa–budapesti vasútvonal mentén fekszik. Vasútállomása 1866-tól van, a 7-es főút a falutól
3 km-re húzódik. Földje termékeny, sík és enyhén dombos, agyagos.
A helység a 16. században Somogy megyéhez tartozott, 1536-ban a somogyi adójegyzékben említették. Első írásos említése 1329-ben történt Zenthjakab formában. A bibliai próféta nevéből alakult ki a magyar Jakab név, a Zala előtag a megyére utal.
A település sokat szenvedett a török támadásaitól. 1560-ban Chernel György leányáé lesz a birtok, a község azonban Kanizsa közelsége miatt korán elpusztulhatott. Hosszú ideig nem említették a nevét, 1644-ben is csak puszta faluról beszélnek a levéltári adatok. Zalaszentjakabon jelenleg 378-an élnek. A községnek még 1948-ban is csak egytanítós, egy tantermes iskolája volt, mely az államosításkor a galamboki iskolakörzethez került. 1962-ben a felső, 1969-ben pedig az alsó tagozatát is Galambokra szervezték át. 1994 szeptemberétől viszont két óvónővel napközis óvoda áll a gyermekek rendelkezésére.
A helység kulturális életének központja az 1967-ben épített művelődési otthon, itt tartják a különféle rendezvényeket, hagyományos bálokat, ünnepi megemlékezéseket. Itt működött 1996-ig a mozi, s jelenleg is az olvasók rendelkezésére áll az ezerkötetes könyvtár.
A lakosság többségében római katolikus vallású. 1986-ban társadalmi összefogással templomot építettek. A falu a galamboki orvosi körzethez tartozik, hetente egyszer helyben dolgozik az orvos. A falu 1967-ben kapott kövezett utat, jelenleg 80% szilárd burkolatú. 1987 óta törpevízmű szolgáltatja az egészséges ivóvizet. A folyékony kommunális hulladék elszállítása megoldódott.