Önkormányzat.net

Cím

Elérhetőségek

• Telefon: (06-84) 320-029
• Fax: (06-84) 320-029

Címer

Polgármester

• Kadlicskó György

Alpolgármester

• Kecskeméti János

Jegyző

• dr. Mezőfi Ágnes

Képviselő-testület

• Barczi Árpád
• Putyera Ferenc
• Riba Ernő
• Somogyi Bernát

Egyéb információk

• Népesség: 276 fő

Somogy megye külső, keleti felén, Tab várostól kissé nyugatra fekvő zsáktelepülés Zala. Vonatra a közeli Tabon lehet szállni, innen rendszeresen jár autóbusz a községbe. Egy 1278-ból származó írásban Sola faluként említik a nevét és Szent Kozma és Damján tiszteletére emelt templomát. 1368-ban a veszprémi káptalan birtoka volt a vidék, majd 1400-ban Zsigmond király Osztopáni Bálintnak adományozta.

A későbbi híres birtokosok, a Zichyek nevével először 1478-ban találkozunk, akkor jegyezték be Zichy György tulajdonaként. A török megszállás alatt többször gazdát cserélt a terület, a hódoltság után pedig csupán elnéptelenedett puszták birtokosainak mondhatta magát Zichy György és Ádám. 1714-ben tíz háztartással települt újra Zala, majd a Zichyek németeket és tótokat hívtak a külterületi Bótára és Szőlősre.

1853-ban Zichy Sándor volt a földesura, akinek nevezetes gyermekeiről, Antalról és Mihályról kell megemlékezni. Zichy Antal volt vármegyei főjegyző, író, hírlapíró és a tabi kerület országgyűlési képviselője. A világhírű festő, Zichy Mihály 1823-ban született. A családi kúriát 1830 táján építették újjá, a község 1841-ben nyert mezővárosi rangot és vásártartási szabadalmat. A jobbágyfelszabadítás idején a két Zichy-fiú felparcellázta birtokainak egy részét a falu lakói között.

Zichy Mihály életének alakulását a festészet iránti vonzalma határozta meg. Már 13 éves korában Pestre járt festőiskolába, 16 évesesen pedig a bécsi Waldmüller festőiskolájában tanult. A bohém lelkű ifjú az orosz cári udvar festőtanára lett Szentpéterváron, ahol Katalin nagyhercegnő is a tanítványa volt. 1849-ben feleségül vette a polgári származású orosz Ersoff Alexandrát, akitől négy gyermeke született. Tagjává fogadta az Orosz Művészeti Akadémia, s 1859-ben megkapta A császár őfelsége festőművésze címet. A Szentpétervári Orosz Múzeumban és az Ermitázs grafikai gyűjteményében még ma is több mint 80 vázlatkönyvét őrzik az udvari élet eseményeiről. Eljutott Münchenbe, Párizsba, 1871-ben megismerkedett Munkácsy Mihállyal is. Családját hazaköltöztette Zalára, s műtermet építtetett a kúriához, de 1883-tól III. Sándor cár hívására ismét udvari festő lett. 1902-ben a magyar állam megvásárolta műveit. Goethe Faustjához, Petőfi forradalmi verseihez, Madách Az ember tragédiájához, Arany János balladáihoz készített maradandó rajzokat. 1906-ban halt meg, utódai ereklyemúzeumot nyitottak képeiből, könyvtárából, fegyver- és közép-ázsiai néprajzi gyűjteményéből.

Ma népszerű emlékmúzeumként ismert, amelyet sok külföldi turista is felkeres.