Önkormányzat.net

Cím

Elérhetőségek

• Telefon: (06-74) 505-600
• Fax: (06-74) 505-657
• E-mail: labinet kukac tolnamegye pont hu
• Weblap: www.tolnamegye.hu

Címer

Közgyűlés elnöke

• dr. Puskás Imre

Közgyűlés alelnökei

• dr. Pálos Miklós
• Kapitány Zsolt

Jegyző

• dr. Bartos Georgina

Közgyűlés

• Bakó Béla
• Bordács József
• Csike György
• Deák Sándor
• dr. Égi Csaba
• Filóné Ferencz Ibolya
• Frankné dr. Kovács Szilvia
• dr. Hadházy Árpád
• dr. Harangozó Tamás
• Horváth István
• Horváth Zsolt
• Kalányos János
• Kalocsa Jenő
• Kerecsényi Márton
• Kishonti János
• Knopf Attila
• Kollár László
• Koltai Tamás
• Kovács István
• Kristóf Károly
• Molnár József
• Néber Tibor
• Pécsi Gábor
• Pogátsa Alajos
• Právics József
• dr. Radochay Imre
• dr. Say István
• Schranz Istvánné
• dr. Sümegi Zoltán
• Szabó Loránd
• Szebényi Géza
• dr. Széchenyi Attila
• Széles András
• Takács Zoltán
• Tar Csaba
• Tóth Gyula
• Várkonyi Zoltán
• dr. Vöröss Endréné

Egyéb információk

• Népesség: 250 000 fő

ADunántúl délkeleti területének 3704 km2-ét kitöltő Tolna megye közel negyedmillió lakosával hazánk legkisebb megyéi közé tartozik. A megye centrális részét a Tolnai-dombság (Völgység, Hegyhát, Szekszárdi-dombság) adja, amely a Dél-Mezőfölddel, Sárközzel, a Kapos–Koppány menti dombvidékkel kiegészülve egy természetes szépségekben gazdag, szemet gyönyörködtető táj képét mutatja. A környezetére igényes ember sok évszázados jelenlétét sugallják a dombtetők erdői, a völgyek gazdag rétjei, a meredek oldalakra felfutó szőlősorok, az enyhébb lejtőkön, domboldalakon, síkokon gazdagon termő szántó. A terület régészeti emlékei az itt élők több ezer éves múltjáról vallanak. A jégkorszak végétől e területen előbb a kelták, majd az őket leigázó rómaiak éltek. A népvándorlás korában a hunok, a gótok, a gepidák, az avarok dúlásait szenvedték el a táj lakói. A honfoglaláskor Árpád népének, a fejedelmi törzsnek szállásterülete lett ez a vidék. A Szent István-kori államszervezet egységeihez hasonlóan Tolna vármegye is várcentrumú ispánságból alakult ki a 44 királyi vármegye egyikeként. A máig is vitatott neve először a tihanyi apátság alapító levelében szerepel. Egyházszervezetileg Tolna megye területe a pécsi püspökség része lett. Az évszázadokon át a királyi tulajdonban álló területen az önálló bencés apátságot 1061-ben Szekszárdon I. Béla, a bátait 1093-ban Szent László, a földvárit 1135 körül II. Béla, a cikádori cisztercita monostort 1142-ben II. Géza királyunk alapította. Az Árpád-kor jelentős nemzetségei is alapítottak monostorokat, majd elsősorban a tatárjárást követően megkezdték a menedékhelyül szolgáló várak építését. A gazdag vármegyét az elmúlt 1100 esztendő alatt többször feldúlták. Torzsalkodó birtokosai gyakran váltották egymást. 1400-as években először Tolna, majd Szekszárd szerzett mezővárosi rangot. Ozora felemelkedése, ferences kolostor működése Zsigmond király nagyhatalmú kegyencének, az országos hírű temesi ispánnak, Pipónak a nevéhez fűződik. A mohácsi csata idején 13 várat 21 mezővárost és további 540 települést számláló virágzó megye a török korban (szekszárdi, simontornyai, töröktropányi szandzsák irányítása alá tartozott) és a felszabadító háborúk időszakában óriási vérveszteséget szenvedett. Az elnéptelenedést mutatja, hogy a XVIII. század elején mindössze 23 településen alig 1000 lakos élt. Ezt követően spontán betelepülések, bevándorlások, majd a több hullámban végrehajtott szervezett betelepítések eredményeként a II. József-féle népszámlálás időszakában már 157 lakott település 130 000 embernek adott otthont. Ekkor alakultak ki a völgységi, a gyönki, a szekszárdi járás többségében német ajkú települései. Közben a megye kiterjedése járásnyi területének Baranyához csatolása miatt jelentősen csökkent. A megye címerét I. Lipót királytól 1699-ben kapta. A Rákóczi-szabadságharc színes lapjait jelentették Bottyán János sikerei és az 1708-ban Kölesdnél aratott győzelem Béri Balog Ádám vezetésével. A XVII–XIX. században Földvár, Szekszárd, Tolna, Bátaszék, Kölesd, Paks, Ozora vásártartási jogot szerezve jelentős fejlődésnek indult. A siralmas úthelyzet ellenére a megyéből a dohány, a gabona és a borszállítmányok Triesztig, s onnan tengeren messzire jutottak. A XIX. század nemzetformáló személyiségei között ott találjuk megyénk konzervatív és reformer történelmi nemesi családjait: a Bezerédj, Perczel, Sztankovánszky, Csapó, Dőry, Bartal, Augusz famíliákat. Köztük az önként, elsőként adózó Bezerédj Istvánt, a magyar nyelv ügyében, majd a szabadságharcban jeleskedő Perczel Mórt, de ott vannak a hazát fegyverrel védő, Ozorán példát mutató tolnai nemzetőrök vezetői is. A dualizmus időszakában kiépült a vasúthálózat. A simontornyai bőrüzem után a megyében kon-zerv-, cipő-, textil- és zománcüzem kezdte meg működését. Tolna megye azonban később sem lett ipari centrum, ettől csak az mutat eltérést, hogy napjainkban megyénkben üzemel az ország egyetlen atomerőműve. Jól sáfárkodva a természeti adottságokkal, az itt élők szorgalmának és szaktudásának eredményeként a mezőgazdaság területén – végig a XX. században – országosan az élvonalban található megyénk. 1905-ben szerzett városi rangot a megyeszékhely Szekszárd, majd az utolsó negyedszázadban emelkedett a városok közé Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Simontornya, Tamási és Tolna. Rajtuk kívül a megyének további 100 településén működik önkormányzat. Tolna sokszínű környezetének legdíszesebb ékeit a különböző tájegységek sajátos kultúrái, a Kapos, a Koppány mente, Sárköz népművészete jelenti. Ezt kiegészítve teszi teljessé megyénk arculatát a századok óta itt élő németek, szlávok és a II. világháború után telepített székelyek, felvidékiek gazdag néphagyománya.

A megye idegenforgalmi vonzerejét a vadászat, a népművészet és a történelmi borvidék képviseli. A Gemenci-erdő és a gyulaji rezervátum világhírű. A Szekszárdi-dombság a leghíresebb magyar borvidékek egyike, a szüreti népszokásokat bemutató Szekszárdi Szüreti Fesztivál sok látogatót vonz. A vidék termál- és gyógyvizekben gazdag. A Dombóvár melletti Gunarason és Tamásiban épült fürdőhelyeket sok külföldi vendég is látogatja.