Heves megye
Gyöngyösoroszi Heves megye nyugati részén, a Dél-Mátrában, Gyöngyöstől 4 km-re fekvő település a Toka patak mellett. A község belterületi településrésze a falutól 7 km-re fekvő Károlytáró mintegy 70 lakóházzal. Külterületei egy-egy lakóegységgel Bagolyvár, Templomrét és Vízgát.

A bronzkorból származó szórványleletek szerint az egykori avar uralom emlékei azok a gátnyomok a község területén, melyek a védelmi vonal mentén kialakított lakott település védelmét szolgálták. A honfoglalás után hamar benépesedett, 1209-ben szerepel a neve Huruzi néven írott emlékeinkben. 1235-ben Huruz, majd 1275-ben íródott oklevél alapján Urus, illetve az egri káptalannak egyik határjárási oklevelében Oros néven szerepel. Ekkor az Aba nemzetség birtoka. A pápai tizedjegyzékben 1332-ben már Orozi néven említik. A XV. században Báthory István foglalta el magának. 1556-ban néptelen faluként tüntették fel. A XVII. században ismét lakott település, a szőlőtermelő községet ekkor a Földváryak birtokolták. A XVIII. században az Almásy-, a Mocsáry-családok mellett a Jelenffy-, Komjáti- és Nyitrai-családok is tulajdonjogot szereztek. A XIX. század kezdetén a Bajza-, gróf Teleki-, Ráday-családok is a birtokosai.
A község templomát már 1332-ben említi a pápai tizedjegyzék. Ez az Alexandriai Szent Katalinról elnevezett legrégebbi templom 1680 körül elpusztult, a XVIII. század elején már felújításáról és bővítéséről tesznek említést a források. Ebből a korból való a Nepomuki Szent János kőből készült szobra és a Szentháromság szobor.
A Pető˝ utca 22. szám alatti lakóházban élt Bajza József, a reformkor költője. A falu művelődési háza 7000 kötetes könyvtárral büszkélkedik. Nevezetes a közel 30 éves tollaslabda-szakosztály, sportlövészklub és az asszonykórus.
Aranybányaérc nevű nemesfémbánya-üzemét 1699-ben újították meg, 1767-ben Fazola Henrik tett kísérletet a bányaművelésre. 1945-ben a magyar állam vásárolta meg a Gyöngyösoroszi Ércbányát, melynek működése 1986-tól átmenetileg szünetel.
A lakosság fő foglalkozása a szőlőtermelés volt, mivel a falu hegyes vidékén kitűnő csemege- és borszőlő termett. A község villany-, víz-, gáz-, telefon- és szennyvízcsatorna-hálózattal ellátott. Európa-hírű a mátrai ásványok gyűjteménye.