Önkormányzat.net

Cím

Elérhetőségek

• Telefon: (06-53) 578-000
• Fax: (06-53) 578-000
• E-mail: pohiv kukac pohivbercel pont t-online pont hu; info kukac cegledbercel pont hu
• Weblap: www.cegledbercel.hu

Címer

Polgármester

• Török József

Alpolgármester

• dr. Nagy Gáborné

Jegyző

• dr. Nagy Lajos

Képviselő-testület

• Andó László
• Birinszki Tiborné
• Fáskerti Ferencné
• Gimesi Jánosné
• Hidasi István
• Koglerné Hernádi Ágnes
• Megyeri István
• Megyeri József
• Polónyi Péter
• Rábenspeckné Lőrincz Anna

Egyéb információk

• Népesség: 4480 fő

Ceglédbercel Budapesttől 60 km-re délkeleti irányban található Albertirsa és Cegléd között, a 4-es számú főútvonal mentén. A községi önkormányzat mellett német kisebbségi önkormányzat választására is sor került. A falu teljes közművel ellátott. A településen egy általános iskola működik, amely Eötvös József nevét viseli. Az általános iskolában német nemzetiségi oktatás és zeneoktatás folyik. A közelmúltban felújított óvodában több mint 150 gyermeket látnak el, s szintén folyik a német nemzetiségi oktatás. A kulturális élet színtere a Dózsa György Művelődési Ház, melyben öntevékeny csoportok működnek. 1996 óta várja az érdeklődőket a falumúzeum. A település határában több száz hektáros szőlőültetvény található és egy modern szőlőfeldolgozó, pincészet. Ceglédbercelen terem az Unghváry László-borrend zászlósbora, a cserszegi fűszeres. A falu ékessége a 2000-ben újjászentelt római katolikus templom. Az egészségügyi ellátásról két háziorvos, egy gyermekorvos, egy fogorvos gondoskodik.

A középkorban ez a terület Alberti pusztája volt. Az első okleveles említése egy 1281-es határjárásról szóló írásban szerepel. Az 1457-es, 1468-as és 1482-es oklevelek Bercelpusztáról beszélnek. A XIII. században a Klarissza apácák birtoka volt. A rendet 1785-ben feloszlatták, ekkor a Vallásalap tulajdonába került. II. József császár hannoveri németeket telepített ide. 1804-ben önálló községgé alakult Bercel. Ebből az időből való a falu pecsétje is. A lakók főként földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. 1846-ban megépült a Pest–Szolnok közötti vasútvonal. A vasút válik a fő megélhetési forrássá. 1945 januárjában súlyos csapás érte a települést, mintegy 640 főt vittek kényszermunkára. Az 1946-os év ismét megrázkódtatást hozott a község életébe, 441 főt kitelepítettek. A kitelepítettek helyére Tiszántúlról 24 család érkezett. 1948 tavaszán a Felvidékről érkezett 38 család. A munkaszolgálatra elhurcoltak 3 csoportban tértek haza. Az első csoport 1946-ban, a második 1947 szeptemberében, míg az utolsó csoport 1949 november 4-én tért vissza. A száműzöttek közül 159-en azonban sohasem tértek haza. Az elhunytak emlékére 1991-ben a falu emlékművet állított, s azóta minden év november 4-én lángot gyújt. Ezt a napot a képviselő-testület a falu ünnepévé nyilvánította.