Bács-Kiskun megye

Története, mai arculata

B ócsa egy síkvidéki község Bács-Kiskun megye közepén. A teljes lakosság közel 45%-a tanyán él. A települést az 54-es főút szeli ketté. Az első, 1436-os emlékiratok Boycha-szállásként említik. A puszta betelepítésére 1475-ben Mátyás király adott ki oklevelet. Vélhetően ez lehet a község lakott területté válásának első dátuma. A község mai arculatának kialakulása az 1800-as évek elején kezdődött. A belügyminiszter 1906-ban írta alá a település önállóvá válásának rendeletét. Az 1940-es évek elején árvíz pusztította végig a vidéket, sok tanya összedőlt. Az állam ún. ONCSA-program keretében 40 házból álló falut épített fel. Ez képezi a mai község magját. Az elmúlt évtized alatt az önkormányzat megteremtette a település alapvető infrastruktúráját: közvilágítás, szilárd burkolatú úthálózat, vezetékes ivóvíz- és gázhálózat. A hátralévő infrastrukturális feladat a település szennyvízhálózatának kiépítése. Az önkormányzat legnagyobb intézménye a Boróka Általános Művelődési Központ. Óvodánk 60 fős, iskolánk 143 fős diákszámmal működik. Egészségügyi ellátásunkat 1 fő vállalkozó háziorvos, 1 vállalkozó fogorvos és 1 védőnő biztosítja. A településen ˝ókgyógyszertár működik. Bócsa a Kiskunsági Nemzeti Park legszebb részén helyezkedik el, természetvédelmi szempontból az ősborókás érdemel különös ˝gyelmet. Hagyományteremtő rendezvényeink az Új kenyér ünnepe, az októberi Szüreti napok és az Idősek napi rendezvény. Tájházunk néprajzi gyűjteményként szolgál. A nevezetes helytörténeti gyűjteményt Huley Alfréd evangélikus lelkész alapította. A falu híres szülöttje Abonyi Imre fogathajtó-világbajnok. A település műemléki látnivalója a modern vonalvezetésű római katolikus templom. Testvérközségi kapcsolatot 1990-ben az erdélyi Torockóval alakítottunk ki. A település önállóvá válása óta eltelt 100 esztendőt úgy összegezhetjük, hogy a Homokhátságon nehéz körülmények között élő lakosságunk kitartása, szorgalma biztosította önállóságunkat, fennmaradásunkat.