Heves megye
Ahonfoglalást megelőzően a környéken élő szláv lakosság hagyta ránk a terület elnevezését. Névrokonához, a magyar tengerhez hasonlóan a Balaton (blaton) szó sáros, mocsaras területet jelent. Nevéhez méltón a falu határában számos forrás, mocsaras hely található. Közülük legfontosabb a Vajda-kút, amely az Eger-patak fő eredője. A tatárjárás fontos esemény a község kialakulásának történetében. 1241-ben a tatárok elől menekültek a Bél nemzetség tagjai a falu mai területére. Pápai utasításra 1332–1337 között írták össze a falvakat. Ebben a papi tizedlajstromban említik először a községet. Ekkor már Szent Márton tiszteletére emelt templommal és pappal rendelkezett a falu. A mai templom építését Radon József plébános kezdte meg 1711-ben, melyet a kerületi esperes 1775-ben áldott meg. Eger 1552. évi ostroma idején a törökök Balatont is porig égették. A falu rövidesen újjáépült, de Eger eleste után, 1596-ban a törökök a falut hódoltsággá tették. A császári seregek a török kiéheztetését tűzték ki célul, ezért elrendelték a környék kiürítését, hogy a törökök ne jussanak élelemhez. A kiürítés Balatonra is vonatkozott, de őseink inkább a környező erdőkbe bujdostak. Az elmaradt aratás miatt azonban szörnyű éhínség sújtotta a települést, az 1688-as adólajstrom lakatlan pusztának mondja a falut. Alig fejeződött be a török kiűzése, újra háború dúlt az országban: a Rákóczi-szabadságharc. Bár a faluban komolyabb hadi esemény nem történt, Balaton a fosztogató kuruc-labanc csapatoktól szenvedett. Az 1784– 1787-es első népszámlálás adatai szerint Balatonban 65 házban 75 család lakott. Ma 455 házban 1249 fő él. Balatonban évszázadokon át a föld volt a megélhetés alapja. A szinte teljes önellátásra berendezkedett falu minden lakójának a léte a föld termésétől függött. A változást ezen a téren az 1845-től beindult nádasdi szénbányaüzemek jelentették. Balaton számára a legjelentősebb ipari üzem az 1864-ben alakult Borsodnádasdi Lemezgyár. A gyár 1991-es bezárásáig itt dolgozott a lakosság 70%-a. 1814-ben Ignotius Kis Gergely kántor tanító folytatott oktatást a faluban, de az első iskola a mai kultúrotthon helyén épült az 1867 utáni években. 1928-ban megkezdték a néma filmek vetítését, 1929-ben posta épült a faluban. 1947 júliusában már minden házban égett a villany. Lakossági összefogással a 70-es években kiépült az ivóvízhálózat, 1995-ben fejeződött be a gáz-, 2002-ben pedig a szennyvízhálózat kiépítése. Jelenleg az útburkolatok építése, a régiek helyreállítása a legfontosabb feladat. A helyi hagyományok őrzésében jelentős szerepe van az 1995-től működő néptánccsoportoknak és asszonykórusnak.
